Játékfüggőség kezelése serdülőknél és felnőtteknél

A pszichológiai függőség a modern társadalom egyik problémája, amely a depresszióval és az ellenállásra való képtelenséggel együtt óriási hatással van a személyiségfejlődésre és az ember életminőségére. Ennek a problémának egy speciális típusa, amely bármilyen korú és társadalmi státuszú embernél előfordul, a játékfüggőség.

Milyen jellemzői vannak ennek a betegségnek manapság, és mi a különbség a játékos-szindróma között felnőtteknél és gyermekeknél? Hogyan lehet egyedül megbirkózni a problémával, és ha szükséges, segíteni egy szeretett embernek?

Hogyan lehet felismerni a játékfüggőséget

Nincs semmi rossz, ha egy kis időt számítógépes játékkal tölt, hogy elvonja a figyelmét, és kiszakadjon a felelősségek és problémák napi köréből. De a virtuális világ kellemesebbé és fontosabbá válhat, mint a valódi, így a mentális energia rossz irányba fog áramlani.

Minden egy megszokással kezdődik, melynek sajátossága, hogy a potenciálisan függő játékos belsőleg helyesli új szenvedélyét, stabil lazító hatást vár tőle, és már várja a következő számítógépes játékmenetet.

A szabadidőt a függőségtől elválasztó határok nagyon világosak és könnyen meghatározhatók:

• Úgy tartják, hogy hetente csak néhány órát lehet a játékra fordítani, egyszerre legfeljebb 60 percet. Ez még nem függőség, de a játék preferálása mindenben vészharang lesz: a számítógép melletti kikapcsolódás helyettesíti a barátokkal való kommunikációt, vacsora a családtagokkal kellemes légkörben, kirándulás a moziba;
• A következő szakasz akkor kezdődik, amikor a szenvedélybeteg nem csak a számítógépet választja minden más kikapcsolódás helyett, hanem felhagy otthoni, munkahelyi és természetes szükségleteivel, például az éjszakai alvással, sétál a friss levegőn.higiénia stb.;
• A függőség végső szakasza, amikor a játékosnak fizikailag nehéz elszakadnia a játéktól, akkor következik be, ha az ember fáradt, kimerült, csökkent koncentrációs és mozgásmerev állapotban folytatja a játékot. Úgy tűnik, hogy az ilyen megnyilvánulásoknak bárkit meg kell ijeszteniük, de a függő már annyira "ragadt" a monitorhoz, hogy figyelmen kívül hagyja saját testének SOS jelzéseit.

Utóbbi esetben sürgősen beavatkozásra van szükség, nem lehet késlekedni, mert az ember egészsége veszélyben van, akarata időközben megbénul.

A függő játékoshoz közel állók helyes pozíciója

A játékfüggőség kezelése felnőtteknél nem könnyű. Mindenekelőtt a felnőtt természetes vonakodása jelenthet akadályt a probléma felismerésétől és a szakemberek vagy éppen a jó emberek tanácsainak meghallgatásától.

Valaki más véleményének elfogadása ebben a helyzetben a páciens számára egyenértékű azzal, hogy aláveti magát valaki más akaratának, ami azonnal konfliktust szül – botrányok, sértések, kommunikációból való kizárás kezdődik, az illető bezárkózik.

Ebben a szakaszban fontos, hogy teljesen eltüntess minden állítást, csökkentsd a szenvedés mértékét, és gyengéden bánj az emberrel, nem szavakkal, hanem álláspontoddal mutatva határozottságot - "a függőséget le kell győzni, megteheted, mellettem vagyok ."

Ne feledje, hogy maga a játékos nem tudja, hogyan szabaduljon meg a játékfüggőségtől, szüksége van tippjeire, figyelmére, pozitív érzelmeire és új iránymutatásaira az életben. Ez utóbbi különösen fontos, mert a szenvedélybeteg nem tekinti magát szokása rabszolgájának, éppen ellenkezőleg, úgy érzi, sikeresen sikerül kiszabadulnia a kellemetlen valóságok elől, szabadnak, elfoglaltnak érzi magát.

Az Ön feladata, hogy magyarázza el, hogy minden erejét a játékokra fordítva nem oldja meg a problémáit, hanem fokozza azokat. A függő felnőttek, akárcsak a gyerekek, félnek szembenézni a valósággal, ahol felhalmozódott bennük a negativitás és a szorongás, és segítséget kell nyújtani.különösen a közös mindennapi élet kellemetlenségeinek megküzdésére irányul.

Szociális kezelési módszerek és a szenvedélybetegek utáni rehabilitáció módjai

A betegség terjedését pusztán rábeszéléssel és tiltakozással nehéz megállítani. A játékfüggőség ellen speciális gyógymódok léteznek, a pszichológus segítségétől az otthoni környezetben használt játékellenes eszközökig.

Ha a szenvedélybetegség passzívan alakul ki, és a beteg nem bánja a pszichológus segítségét, akkor a rendszeres konzultáció és a beteg szakrendelésen történő kezelése segíthet. A beszélgetések mellett hipnózist alkalmaznak a szerencsejáték-függőség kódolására, névtelen közösségi találkozókra, és segítenek a jótékonysági szervezetekhez való csatlakozásban.

Ez utóbbi jól segít, mert a szenvedélybeteg megtanulja az önzetlen segítséget, energiát nem vágyai kielégítésére irányítja, hanem hasznos munkára, a mostaninál sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek gondozására.

Ami az agresszív szerencsejáték-függőket illeti, itt egy tekintélyes személy, egy jótékonysági szervezet tapasztalt munkatársa, egy egyházi lelkész, egy munkafőnök beavatkozására van szükség. Feladatuk, hogy időben eloltsák a dühkitöréseket, és megakadályozzák a játékos antiszociális vagy akár veszélyes viselkedését.

Persze senki nem fog állandóan vigyázni rá, családtagok dolga, de az ilyenek tudnak befolyásolni, megállítani, inteni.

Az első sikereknél fontos, hogy a játékos számára folyamatos hasznos foglalkoztatást, környezetváltást biztosítsunk. A család a beteg érdeklődési körének és képességeinek figyelembevételével dönti el, hogyan szervezze meg a legjobban a rehabilitációt.

Lehet, hogy egy falusi nyár, házépítés, rokonok gyermekeinek felnevelése éppolyan hatásos lesz, mint egy drága utazás vagy egy tanfolyam egy speciális klinikán.

Hogyan lehet leszoktatni a gyereket a számítógépes játékokról

Be a játékfüggőségserdülők esetében viszonylag könnyen korrigálható (a felnőttek függőségéhez képest). Hiszen sokat segít a felnőtt befolyása és a gyermek velük szembeni alárendelt helyzete.

Az apa vagy anya (keresztapa, gyám) akarata lesz meghatározó, ezért cselekedeteiknek egyértelműnek, döntéseiknek visszavonhatatlanoknak kell lenniük. Ugyanakkor nem a diktatúra kerül előtérbe, hanem a tinédzser jólétéért való törődés.

A gyermekek számítógép-függőségének okai:

• vonakodás a családi ügyekben való aktív részvételtől;
• hosszú távú konfliktus apával vagy anyával, idősebb gyerekekkel;
• képtelenség megbirkózni a lustasággal és az apátiával;
• a számítógépen kívüli örömet okozó tevékenységek hiánya, például foci, rajzolás, olvasás, társakkal való játék;
• veszekedések barátokkal, elidegenedés a társak társaságától;
• rosszul rendezett élet mind a házban, mind az udvaron, nincs hely a játékokhoz és a sétákhoz;
• sok szabadidő, lehetőség arra, hogy azt élvezettel töltsék a számítógéppel.

Érdemes már az elején egy cselekvési tervet kigondolni, megszabadulni a provokáló helyzetektől, és gondoskodni a gyermek egészséges szabadidejéről. Nem lehet egyszerűen kihúzni a tápkábelt, és abbahagyni a számítógép érintését. Valamit adni kell majd cserébe, elvégre nem a tinédzser hibája, hogy nincs semmi dolga a szabadidejében.

Minél hamarabb keress egy olyan szekciót, kört, ahol fiad vagy lányod érdeklődni fog, vond be őt érdeklődési körödbe. Egyébként, ha nincs hobbija, nem szereti a sportot vagy a művészetet, ne menjen kirándulni, sétálni és kirándulni, ne lepődjön meg azon, hogy gyermekei a szegényes életmódot másolják, és "lövöldözős játékokkal" és " stratégiák".

Talán először a tinédzser aktívan tiltakozik, bizonyítva, hogy semmi sem érdekli. Ne hidd el, ténylega jó hobbik, a túrázási kalandok, a pozitív érzelmek és az új élmények gyorsan rabul ejtik. Kis erőfeszítéssel időben és minimális sérüléssel kihozhatja gyermekét.

A játékfüggőség kezelése nem a számítógép képernyőjének kikapcsolásával kezdődik, hanem azzal a felismeréssel, hogy az élet mérhetetlenül fontosabb és érdekesebb minden számítógépes játéknál, és az erre a szenvedélyre fordított időt nem lehet visszaadni.

A betegnek ez az első önálló lépése a szenvedélybetegség irányába nagyban megkönnyíti a családtagok vagy a közeli barátok segítségét, és megmutatja, milyen irányban kell továbblépni.