Hogyan lehet leszoktatni a gyermeket a körömrágásról

Egy ártatlannak tűnő gyermeki szokás, hogy rágja a körmét, az egyik leggyakoribb probléma, amellyel a szülők szembesülnek. És bár a babáknak ez a viselkedése teljesen természetesnek tűnik, nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A tövébe harapott körmök nem csak a gyerekek kezének esztétikai megjelenését rontják, hanem a gyermek pszichés problémáinak megoldásának szükségességét is jelezhetik. Miért rágják a körmüket a gyerekek – erre a kérdésre sok felnőtt szeretne választ hallani. Előfordul azonban, hogy ezzel a rossz szokással egy életen át megmaradunk. Éppen ezért már egészen fiatalon meg kell szüntetni a körömrágás esztétikus és teljesen higiénikus szokását.

Miért rágja egy gyerek a körmét?

A pszichológusok azt javasolják, hogy óvakodjanak a baba ilyen rögeszmés cselekedeteitől. Az ilyen kényszeres viselkedést még külön rendellenességként is meghatározták, az úgynevezett onychophagiát. Nem szabad felületesen szemlélni a helyzetet, szidni vagy még inkább megbüntetni a gyerekeket egy rossz szokás miatt.

Először is meg kell érteni a gyermek kényszeres viselkedésének okát:

• 
  az iskolában vagy otthon átélt stresszes helyzetekben onychophagia alakulhat ki;
• a szokás gyakran öröklődik, ezért ne lepődj meg a gyerekek leharapott körmein, ha te magad is hibás vagy;
• fiziológiai jellemzők miatt a babának meg kell harapnia a körömrészecskéket, például ha a körömlemezek túl sérülékenyek;
• belső elégedetlenség önmagával, rejtett agresszió vagy alacsony önértékelés;
• az unalom és bizonyos tevékenységek iránti érdeklődés hiánya olyan tényezők, amelyek gyakran kényszeres cselekvéseket váltanak ki a gyerekekben.

Az ebben a témában végzett kutatások szerint a 6-10 éves gyermekek körülbelül egyharmadaszenvednek ilyen megszállott viselkedéstől. Ezenkívül 10-11 év után a fiúk hajlamosabbak erre a szokásra, mint a lányok. A 11 és 18 év közötti tinédzserek körében szinte minden második hajlamos a saját körmét rágni, ami ebben a korszakban sok pszichés nehézséggel függ össze.

Mi a veszélye a körömrágás rossz szokásának?

Mint minden rossz szokás, a saját körömevés formájában jelentkező káros hajlam is negatív következményekkel járhat, nevezetesen:

• a kezek hanyag megjelenése;
• az ujjak és a körömlemezek károsodása;
• a körmök normális fejlődésének leállítása;
• a hematómák, a gyulladás és a gennyedés valószínűsége;
• nagy a kockázata annak, hogy a fertőzések közvetlenül a szervezetbe jutnak;
• fogászati ​​betegségek megjelenése, ínykárosodás;
• paraziták bejutása a szervezetbe.

Igen, a gyermek ártatlan hajlandósága sokféle helyzethez vezethet, amikor valódi orvosi segítségre van szükség. Minél hamarabb ismerik meg a szülők az onychophagiát kiváltó tényezőket, annál kisebb a következmények kockázata.

Mi a teendő, ha egy gyerek rágja a körmét?

Amikor a szülők aggódnak amiatt, hogy hogyan lehet leszoktatni gyermeküket a körömrágásról, meg kell érteniük, hogy a negatív szokásként megnyilvánuló súlyos pszichés problémák néha csak szakképzett gyermekpszichológussal együtt oldhatók meg.

Ugyanakkor a szülők is megadhatják a szükséges támogatást a hasonló kényszerbetegségben szenvedő gyermeknek, ha annak okai a felszínen rejlenek.

Először is el kell távolítani a gyermek látóteréből minden olyan tárgyat, amely szorongást vagy irritációt okozhat.

Nem lesz felesleges bizonyos pszichológiai trükkökhöz folyamodni:

• semmi esetre se szidja a babát a leharapott körmökért - sok gyerekhajlamosak pontosan azt tenni, amit tilos nekik;
• tanítsa meg a gyerekeket, hogy önállóan kezeljék a stresszt, például a légzés normalizálásával;
• hívja fel a baba figyelmét a körmök szépségére, készítsen neki egy ügyes manikűrt;
• 
  próbálja meg elterelni a gyermek figyelmét valami érdekes dologra, valahányszor a szájához húzza az ujjait;
• bánjon a babával figyelmesen és gondosan, ne habozzon gyengédséget mutatni vele szemben;
• ha nincs ellenjavallat, a nyugtató aromaterápia és az illóolajos fürdők hatásosak lesznek;
• meleg tejet mézzel lehet adni a gyerekeknek éjszakai pihenés előtt.

A pszichológusok megjegyzik, hogy a kedvező légkörben nevelkedett gyermekek kevésbé hajlamosak az ilyen kényszeres rendellenességekre.

A gyermek iránti szeretet és odafigyelés mellett a pszichoterapeuta gyógynövény-infúziók és homeopátiás gyógyszerek fogyasztását is javasolhatja. A szülők és a pszichológusok közös munkája minden bizonnyal pozitív eredményt hoz.