Mi a teendő, ha a gyermek ideges és engedetlen

A gyermeknevelés olyan művészet, amelyet a fiatal szülők nem sajátítanak el azonnal. Ennek a folyamatnak a hibái első ránézésre jelentéktelenek, de olykor komoly negatív változásokhoz vezetnek a gyermek jellemében, amit utólag nagyon nehéz korrigálni. Különösen fontos azonnal megérteni, mit kell tenni, ha a gyermek ideges, engedetlen és agresszív. Ha rossz megoldást használ, a helyzet jelentősen megváltozhat.

A gyerekek engedetlenségének okai

A fent említett negatív viselkedési árnyalatok nem mindig járnak kéz a kézben, ezért a szakemberek azt javasolják, hogy az ezekhez szükséges előfeltételeket és a probléma megoldásának módjait pontonként külön-külön mérlegeljék. Különösen a gyermek engedetlensége lehet, hogy egyáltalán nem függ össze idegességével: a csendes, visszahúzódó személyiségekre is jellemző. Ugyanakkor a gyermek vonakodása meghallgatni, amit mondanak neki, eleget tenni a szülői kéréseknek, betartani a megállapított szabályokat és normákat – ez az egyik leggyakoribb probléma, amellyel a fiatal szülők szembesülnek.

• A pszichológusok szerint a gyermekek legkifejezettebb engedetlenségének időszakai a nagyon „fiatal” kor, az óvodáskor és a serdülőkorba esnek, amikor a psziché kialakulása megtörténik.

Ennek a viselkedésnek számos oka van, de a következők a legkifejezettebbek:

• A gyerek tudja, hogy mindent megúszik. Ezt gyakran feljegyzik a gyerekekre, akiket az első naptól fogva nemcsak gondoskodás és szeretet vett körül, hanem megmutatták, hogy ők a család középpontja, és mindent megtesznek értük. Ugyanakkor a gyerekek egy része óvatosan használja a pozíciót, míg mások önző, szeszélyes természetet mutatnak, előtérbe helyezve a „nem akarok” és a „nem akarok” kifejezést, és megkövetelik, hogy számoljanak velük. A szeszélyeket gyakran nemcsak otthon, hanem nyilvános helyen is demonstrálják.
• A gyerek nem félbüntetés. Az ok nem is a büntető intézkedések esetleges enyheségében rejlik, hanem abban, hogy az ellenkező helyzet állt elő. Ha a gyermek nem kap megfelelő mértékű figyelmet gyermekkorától, a negatív kiállás (engedetlenség, ellentétes cselekvés stb.) a legbiztosabb és legkézenfekvőbb út, még akkor is, ha ezt a szülőkkel való veszekedés követi.

Mi a teendő, ha a gyermek 5 évesen nem engedelmeskedik? A pszichológus tanácsa a fiatal szülőknek ebben az időszakban elsősorban a gyermekre való odafigyelés. A kulcsproblémákat azonban különböző módokon oldják meg: egy kicsit könnyebb a melegség és szeretet hiányát pótolni, mint a „megengedőséggel” foglalkozni. Ez utóbbihoz meg kell mutatni a gyermeknek, hogy a családban elfoglalt kiváltságos helyzete nem egyenlő az imádattal. Legyen képes megtagadni a gyereket, de úgy, hogy egyértelmű legyen a "nem" oka.

Miért mutat agressziót a gyerek?

A másokkal szembeni negatív attitűd kérdését ebben a blokkban nem a szeszélyek és a rossz viselkedés prizmáján keresztül vizsgálják, hanem az emberekkel való gyengéd érintkezés képtelenségeként. Lehetnek botrányok a szülőkkel, veszekedések, sőt veszekedések társaikkal és idősebb fiúkkal, állandó konfrontáció a testvérekkel. Vagyis főleg a kommunikáció megfelelő felépítésének képtelensége, a megfelelő kommunikációs készségek hiánya. Ugyanakkor az óvodás és iskolás korú gyermekek agressziójának előfeltételei eltérőek attól függően, hogy kire irányul.

• A szülőkkel szembeni durvaság (a nagyszülők is ebbe a kategóriába tartoznak) leginkább abból fakad, hogy a gyerek nem lát bennük tekintélyt. Ennek oka megint a rossz nevelés, a "megengedőség". Ugyanakkor vegye figyelembe, hogy a tekintély nem diktátor, nem despota: ezt a szerepet a tisztelet, nem pedig az imádat érdemli ki.
• A testvérekkel való veszekedést kiváltságos helyzet is okozhatjaegy gyerek, aki féltékeny lesz a szüleire más gyerekekre. A nagycsaládokban, ahol a szülők eltérően viszonyulnak az egyes gyerekekhez, ez nem ritkábban történik, mint az önző kezdet erősödése egyetlen gyermekben.
• A társaikkal való veszekedés, a verekedésig, a vezető láncszem normális tisztázása és a személyes tulajdonságok egyszerű megnyilvánulása, valamint a más gyerekekkel való kommunikáció képtelenségének következménye.
• A nyilvános helyen másokkal szembeni agresszió a helytelen nevelésből fakad, melynek során a gyermeknek nem magyarázták el, hogy nincs egyedül az univerzumban, és követnie kell a megállapított normákat.

Külön meg kell említeni a büntetésre adott agresszió megjelenését. Leggyakrabban akkor fordul elő, ha a gyermek nem érti a szülők ilyen cselekményének okát, különösen, ha az bántalmazás. A pszichológusok azt tanácsolják, hogy ne durva eszközökkel keltsenek lelkiismeret-furdalást a gyerekekben, hanem saját viselkedése önálló elítélésének provokálásával. Nehezebb, mint övvel ütni, de sokkal hatékonyabb.

Ideges izgalom egy gyermekben

A pszichológusok azt állítják, hogy az „ideges” és a „nehéz” semmiképpen sem veleszületett karakterdefiníció. A gyermeknek lehetnek bizonyos tulajdonságai, de fejlődésüket a nevelés határozza meg. Ezen túlmenően, néhány szülő akaratlanul is meghatározza az „ideges” és „hiperaktív” gyermekeket, akik egyszerűen több figyelmet igényelnek, mint mások. De ezen kívül számos külső tényező is van.

Az erős ideges izgalom fő jelei:

• könnyezés;
• ingerlékenység és gyors cselekvésváltás (leült olvasni, néhány perc múlva eldobta a könyvet);
• mondja anélkül, hogy meghallgatná a válaszokat;
• egy új személy láttán hisztérikussá válik, vagy egyszerűen hangosan sikoltoz;
• álmatlanság.

Ennek egyik előfeltétele lehet a traumás agysérülés. Jelenségátmeneti, ha a gyermek fizikai állapota normalizálódott, és csak a mentális megnyilvánulások maradnak, amelyeket korrigálni kell. Az életkor ebben az esetben nem játszik szerepet.

Kevésbé súlyos (de egyben több) tényező a szülők és az iskolai végzettség. A pszichológusok ezt a blokkot több fő csoportra osztják:

• Gyakori veszekedések a családban, amelyek a gyermek pszicho-érzelmi feszültségéhez vezetnek (minél fiatalabb, annál nehezebben viseli el a szerettei közötti veszekedést, még akkor is, ha csak a botrány visszhangját hallja, és nem a központi résztvevője). Ide tartozik a válás is.
• Hiperaggodalom, ami a gyermek cselekedeteinek állandó kontrollját és az állandó nyugtalanság megnyilvánulását eredményezi. Az a gyerek, aki szorongást érez anya/apa részéről, öntudatlanul is félni kezd ettől, elveszíti függetlenségét és önbizalmát.
• Erős nyomás a szülők részéről. Főleg iskolásoknál figyelhető meg, de már korai életkorban is lehetséges. Először is ez egy hatalmas felelősségi kör, amit nem az életkor, az állandó nyavalygás, szemrehányások, követelések rónak a gyerekre. Az állandó feszültség állapotában lévő gyermek fél egy plusz lépéstől, hogy ne kapjon megrovást, vagy akár egyszerűen ne vegye észre a rosszallást a szülők szemében.

Végezetül érdemes elmondani, hogyan kell viselkedniük a szülőknek, amikor gyermekeik „7 éves válságban” vannak – így nevezik a pszichológusok a személyiség formálódását fiatalon. A felsorolt ​​negatív viselkedési eltérések mindegyike gyakran megtalálható ebben a korosztályban, és a szakértők szerint nagyon figyelmes hozzáállást és a nyomás hiányát kívánja meg a gyermek iránt. Ez utóbbi azt eredményezi, hogy az Ön jelenlétében a baba jól fog viselkedni, de ez csak egy maszk lesz, leesett, ha kívül van a figyelő szemén.